A brit Charlesnak barátai javasolták, hogy kezdjen focimeccseket nézni, mivel a fiú évek óta szívesen foglalkozott sportolással. Az úszni tanuló, de krikettben és kerékpározásban is járó hét éves Londoni Charles végül rábólintott a tanácsokra, leült a televízió elé és vadonatúj focirajongói felszerelésében, popcornnal és sörrel a kezében figyelte a meccset. A nyolcadik percben felpattant székéből és felkiáltott, szülei nem kis meglepetésére: „ez egy rakás …, ez elviselhetetlen!” Az iskola pszichológusa szerint a meccs összetettsége zavarta meg a fiút.
Charles ennek az ellentétét állítja: „nem értem, miért nézik ezt az emberek. Húsz ember futkosik a nagy zöld képernyőn, alig lát valamit az ember belőle, aztán néha ordibálnak, hogy gól.” Mint mondta, egyáltalán nem tűnt nehéznek a meccs, mindent tökéletesen megértett. Charles, miután a televíziót elhagyta, szobájába vonult és az egyik megkezdett Shakespeare mű olvasását folytatta. Az iskola pszichológusa később kijelentette, tévedett, mikor arra gondolt, hogy Charles nem érti a meccset. A fiúval az volt a gond, hogy már túlolvasottá vált az ilyen tevékenységekhez.
E.V.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése